2019. június 26. szerdaJános
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bdt.transindex.ro

Képzeletbeli beszámoló egy kampánynyitóról

Bakk-Dávid Tímea utolsó frissítés: 18:41 GMT +2, 2019. május 10.

Nem fogod elhinni.


Végre mondtak igazán fontos dolgokat is. Végre nem a migráns vagy a medve vagy a brüsszeli, budapesti és kolozsvári balliberális volt a hibás mindenért, végre nem a közös ellenség közös gyűlölete hozta össze az amúgy egymást szívből utáló politikai riválisokat.

Végre érdemben szó esett a társadalom legkiszolgáltatottabb, mélyszegénységben élő rétegeinek felemelkedését biztosító jó megoldásokról, a minimális alapjövedelemről, az olcsó vagy közel ingyenes szociális lakások hálózatának kiépítéséről, a bürokrácia valódi visszaszorításáról, és végre, meghallva az idők szavát és a jövő generációk kétségbeesett felszólítását, érdemi cselekvési terv készült a klímaváltozáshoz való adaptáció és a jelenlegi kibocsátási szint radikális csökkentése kapcsán.

Egy kampányrendezvényről tudósítani korábban nem számított az újságírói munka csúcsának. Odament az ember, és már csak elnézve a résztvevőket, jött, hogy felkösse magát az első rosszul megnyírt tujára... Levegőtlen termekben izzadság, tesztoszteron, egymás és saját vállak veregetése, fűszerezve 19. századi fiúiskolák infantilis dominanciaharcaihoz hasonló intermezzókkal. Nők csak dekorelemként, csak háttérmunkát végezve, csak másodhegedűs pozícióban, és természetesen csak elvétve akadtak ilyen helyeken.

Most már másképpen mennek a dolgok. Képzeld, a listavezetőt Andreának hívják. Merészen és kendőzetlenül beszélt anarchista múltjáról, és az útról, amelyen elindulva végül rájött arra, mit akar az élettől, a romániai magyar politikai nyilvánosságtól és az online vitáktól.


Cselekedni, cselekedni, cselekedni, de előbb gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni,

sőt még tovább gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni – magyarázta a jelölt, aki vegetáriánus, és kampányvideójában egy érintetlen erdő közepében meditál éppen.

Van még tovább is. Az Örömódát kívülről fújó küldöttek – polgármesterek, tanácsosok, helyi pártaktivisták – testületileg megígérték: településeiken véget vetnek a kiskorrupciónak, befejezik a gáteresek, gyártulajdonosok, pityóka- és juhbárók köreinek kiszolgálását, és nem uszítják többé az alsó-középosztályt a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak ellen. A közpénzeket az ivóvíz- és szennyvízelvezető rendszerek kiépítésére, a középületek fenntartható korszerűsítésére fordítják, valamint felzárkóztató, inkluzív oktatásra, amely elérhető minden gyerek számára, és holisztikus szemléletű szociális programokra. Egészségtudatosító kampányokat szerveznek a falunapi disznóvágás-fesztiválok helyett.

A jelöltek és más közszereplők mindegyike a környezet- és természetbarát életforma fontosságát hangsúlyozta beszédében, személyes vallomásokkal és konkrét ígéretekkel megtűzdelve: Ágnes bejelentette, minden székelyföldi kismamának moshatópelenka-kezdőcsomagot biztosítanak, Melinda a környezetbarát állattartás fontosságáról értekezett, az infrastruktúrafejlesztés kapcsán pedig elhangzott, ismét bővül a bicikli- és közúthálózat az újrahasznosított műanyagból készült, szuperrezisztens útburkolat felhasználásával, amelyet most már egy skót partnerségnek köszönhetően helyben is tudnak gyártani a virágzó,

környezetbarát iparáról immár Európa-szerte ismert Székely Autonóm Tartományban.

Az olyan múltból felsejlő alakok, mint Tibor, Ödön, Sándor, Csaba és magyarországi, egykori politikusbarátaik végre nem egymás körbekudózásával gyűjtik a szavazatokat. (Újabban amúgy is csak Pink Floyd-koncertfelvételeket, képeslapokat, még több régi térképet és Micimackó-matricákat gyűjtenek.) Valamelyikük – villanypásztorral gondosan körülkerített – villájában néha összegyűlnek egy kancsó jó vranceai bor fölött, a kertészkedés rejtelmeiről vitáznak, és Rizikót játszanak. „Tenni kéne valami jót, hogy találhass vigaszt” – dörmögi ilyenkor a háttérben Hobo egy audio CD-ről. Például önkéntesként résztvenni a korábban botor módra kibetonozott medrekbe szorított székelyföldi folyók és patakok helyreállítási munkálataiban. Lebontani a rétyi fenyővágóhidat és beszántani a helyét. Ilyesmik. Az adójuk 99%-a már amúgy is a Székely Autonóm Tartomány pénzügyminisztériumához kerül (amely a Geri és más jogtalanul meggazdagodottak elkobzott vagyonát is kezeli, a gazdagadó is ide folyik be).

Hunor végre abbahagyta a belpolitikai játszmák esélyeinek latolgatását és burkolt politikai üzenetek rafinált becsempészését a romániai magyar nyilvánosság diskurzusaiba, és visszavonulva a politikától, sportfogadásokban és mesterszonettek faragásában éli ki kreativitását. Balázs már nem játszotta a Nagy Testvér képviselőjét a partnerpárt egyik kulcsfontosságú területi szervezetének tisztújító küldöttgyűlésén, valójában senki sem ismerte őt ott, ezért halk balliberálisozás közepette inkább kifordult az ajtón, és sose láttuk többé. Úgy hírlik, a pannonföldi óhazában végül megtért, és kulcsszerepet vállalt a kishantosi biogazdaság visszaállításában.

Gyula sürgősen beiratkozott egy közgazdászokat átképző Green Warrior-gyorstalpalóra, Loránt ráébredt arra, hogy a kisebbségiség nem feltétlenül kell együtt járjon más kisebbségek iránti intoleranciával, és hogy annyit repülni totál fenntarthatatlan, ezért ökológiai lábnyomának csökkentése érdekében már csak vonattal vagy stoppal utazgat kisebbségi közösségből kisebbségi közösségbe, egy szál tarisznyával a vállán, amiből soha ki nem fogy a székely hamubasült pogácsa. Csongor a lista második pozíciójába kerülve már nagyobb impakttal és jóval nagyobb szórásban gyűjtögeti a Z generáció javaslatait, gondjait, szorongásait és követeléseit, mert az, hogy a városi, középosztálybeli, magasan képzett vagy legalábbis középiskolát végzett fiatalok mit szeretnének, csak egy szelete a mai romániai magyar 15-25 évesek szükségletlistájának. (Ugyebár.) István és Zoltán Erdélyt és a magyarlakta vidékeket járják, és a tűzijátékok, pirotechnikai eszközök és egyéb, károsanyag-kibocsátással járó szórakoztatóipari eszközök használatának veszélyeiről tartanak előadásokat a Kárpát-medencei ifjúságnak.


Az ország gazdasági mutatói a globális klímavédelmi egyezménynek megfelelően sikeresen csökkennek;

a mezőgazdaságban az önellátó kisgazdaságok aránya elérte a 90%-ot, az import sosem látott mélypontra zuhant. Az emberek az egész országban az olyan álproblémák és porhintés helyett – mint hogy ki mikor milyen zászlót hova tűz ki, és első helyen milyen nyelven írja a település nevét, vagy hogy milyen nyelven beszél nyilvánosan stb. – elkezdtek a saját dolgaikkal foglalkozni. Olyan gondokkal, amiket a saját bőrükön éreznek. Mint például az égető napsugárzás. A legsikeresebb székelyföldi start-up egy bionaptej-gyártó cég, amely a globális exportcsökkenés ellenére már lassan fél Kelet-Európát ellátja termékével. Nyáron – sőt már néha tavasszal és ősszel is, legalábbis egyes napokon – 10 és 18 óra között nem ajánlott kimenni a napra, és még védelemmel is csak egy-két órára. Minden ház tetején napkollektor, a kertekben füge- és mandulafák hajladoznak az őshonos jonatánok mellett...

Ja, majdnem elfelejtettem, Dan hazaköltözött az elsivatagosodó Olaszországból, több millió honfitársával együtt. Nem, napi átlag két feljelentésével már nem gyűjti meg a polgármesterek és bírósági jegyzők dolgát, állítólag egy székely szakemberek által nemrég restaurált moldvai kolostorba vonult vissza vezekelni. Amúgy a három generáció óta külföldön élő románok hazatért gyerekeinek köszönhetően iszonyúan fellendült a román mint idegen nyelv oktatása iránti kereslet, akiknek immár nagy- és dédszüleik országában kell boldogulniuk. A kolozsvári Musafir Központ már minden nagyobb romániai városban nyitott multikulturális nyelviskolákat emiatt. Kurzusaikon a román és magyar mellett a legtöbb idemenekült európai és afrikai náció és törzs nyelvét is meg lehet tanulni, de a még forróbb jövőre készülők számára kínálnak norvég, svéd, dán, izlandi, orosz, finn, lapp nyelvórát is.

Új államelnökünk, Remus is külföldről jött haza, Konstancára, néhány éve. Akkor még csak egy szűkkörű, emberekből és delfinekből álló küldöttség üdvözölte a kikötőben. Most már az egész ország ismeri és szereti. A fiatalok körében megnőtt a filozófia iránt érdeklődő, vega rock- és metálrajongók aránya; a kihalt bukaresti utcákon barátságos mosollyal biciklizgető elnököt lépten-nyomon megállítják autogramért.

Nemrég fogadta az Európai Bizottság elnökét az Emil Cioran Központi Könyvtárban. Greta a Coronával érkezett a vonatállomásra és riksával a Nép Házához, amely elé, az egykori tapstérre, használaton kívül helyezett repülőgépeket parkoltak le, és a bennünk berendezett olvasótermekben örömmel fedezte fel az egykori „iskolasztrájkok a klímáért” akciók dokumentációját. A látogatásról készült felvételeken a háttérben vészes mementóként meredezett a Nép Megváltásának Katedrálisa, már ami maradt belőle.


Olyan jó végre érdemi diskurzusokat folytatni a nyilvánosságban, a sajtó szabad és kérlelhetetlen,

a politikába átigazolt egykori újságírók is igyekeznek visszaszállingózni a szerkesztőségekbe, már ahol visszafogadják őket. A rendszeresített oknyomozóújságíró-képzéseken mindig túljelentkezés van, és a MUIE (Magyar Újságírók Igazi Egylete) etikai bizottsága már minden olyan, 25 és a halál közötti kollégát eltanácsolt a pályáról, aki nem bírt magával, és továbbra is szórta rasszista, xeno-, homo- és medvefób mondatait a nyilvánosságban. Maradjanak a négy fal között, kéremszépen.

Egyszóval, Székelyföld, Erdély, Románia, Európa és egész drága Földünk még fényesebb jövő elé néz. Ha más nem, egy szupernóva-robbanás vagy becsapódó meteorit még összejön, pár száz ezer év múlva, ha már ilyen szépen sikerült megmentenünk magunkat!

Ja, nem.

Nyitókép: Bud Helisson/Unsplash
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!