2017. március 1. szerdaAlbin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város
bdt.transindex.ro

WTF

Olosz Gergelyt kitüntették az RMDSZ SZKT-n. Tessék?!

utolsó frissítés: 19:02 GMT +2, 2017. január 30.

Ráerősíteni arra a sztereotípiára, hogy minden politikus egyforma, és egyformán sáros, sőt egyformán leszarják, hogy mit gondolnak róluk az emberek, eléggé öngyilkos stratégia.

Az első háborgó kommentnél még azt hittem, ez valami nem túl jó, sőt meglehetősen vaskos poén, valaki trollkodik, mert bár sok kritika felmerült és felmerülhet most is az RMDSZ kapcsán, de azért ennyire biztosan nem hülyék, hogy egy minden hitelét eljátszott, bukott politikust tüntessenek ki nyilvánosan az új ügyvezető elnök megválasztására összehívott Szövetségi Képviselők Tanácsán.

Nem tudom, ki írta ezt a forgatókönyvet (az is megtörténhet, hogy a véletlen: volt egy lista az ex-szenátorokkal, és automatikusan kinyomtatták, adott számú Részegh Botond-képet berendeltek, kész, next task), de ha konkrét személyről van szó, akkor meglehetősen perverz lehet a fantáziája. Ha fel sem merült, hogy ebből gond lehet, hogy ez kihúzza a gyufát, az elég komoly kételyeket vet föl az átmeneti döntéselőkészítési kapacitás tekintetében. Ennél nagyobb marketingbakit nehezen tudok elképzelni. Vagy ennél mélyebb cinizmust. Nem is tudom, melyik rosszabb, talán az utóbbi.

Olosz Gergely volt szenátor, azelőtt képviselő, még azelőtt az energiahatóság elnöke fiatal kora ellenére tekintélyes múlttal rendelkezik. Emlékezetes bravúr volt, amikor a hét év letöltendő börtönbüntetésre ítélt, akkor már lemondott ex-szenátorról kiderült, hogy valójában ügyvéd is, ezért egy másik bíróság illetékes az ügyében, amit ezért újra az alapfoktól kell kezdeni. Oloszról a legutolsó hír az, hogy 2016 márciusában három év letöltendő börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték alapfokon, miután többrendbeli befolyással való üzérkedésben találtak vétkesnek. Emellett eltiltották a köztisztségek viselésétől. Olosz még 2013-ban mondott le, nem sokkal azután, hogy lezsírozta a Holzindustrie Schweighofer osztrák fafeldolgozó vállalat rétyi gyárának megtelepedését. Ezt követően a vállalat alkalmazta, mint ügyvédet.

Most Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke neki is megköszönte a listán szereplő többi volt szenátor és képviselő mellett „a közösségi munkát, amit a parlamentben az erdélyi magyarság érdekében kifejtettek, akár szociális, gazdasági kérdésekről, akár vidékfejlesztésről legyen szó. Megkérte, segítsék az új nemzedéket a munkában.” Vajon mit érezhetett a többi díjazott, hogy ugyanabba a kategóriába sorolták, ugyanazokkal a szavakkal köszönték meg munkáját, ugyanazt az elismerést kapta, mint egy, a szövetségből botrányos körülmények között távozott ügyvéd-vádlott?

Igen, vannak a listán még olyan személyek, akiket romániai bíróságon jogerősen elítéltek, például Markó Attila, aki most éppen hosszú, önmarcangoló publicisztikában válaszolt a börtönben ülő Nagy Zsolt levelére. „Az igazságunkért való magatehetetlen és eleve vesztésre ítélt harcunkban pontosan tudom, hogy miről beszélsz”, „az igazságról beszélni kell akkor is, ha az nem népszerű”, írja. Fájdalmasan patetikus szavaknak tűnhetnek egy olyan nyilvános közegben, amelyben egyre inkább elmosódik a határ „tény” és propaganda, hiteles és megalapozott érvelés vagy fröcsögő vagdalkozás között. De ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk a különbségtétel kritériumainak keresését, hogy bele kell nyugodnunk akár az álhírek kritikátlan terjedésébe, akár annak a minden közösségi demokratikus praxist aláásó közhangulatnak a kialakulásába, amely végleg kiábrándult minden mainstream politikusi diskurzusból, és tehetetlenségében, kétségbeesésében, félrevezetettsége miatti haragjában csak forrong, alternatív utakat keres, és azokat nem találva összeesküvés-elméletekbe és bűnbakok kipécézésébe öli energiáit. Rájátszani erre a közhangulatra már több mint bűn, az már hübrisz. Ráerősíteni arra a sztereotípiára, hogy minden politikus egyforma, és egyformán sáros, sőt egyformán leszarják, hogy mit gondolnak róluk az emberek, eléggé öngyilkos stratégia.

Kedves RMDSZ-esek, de most komolyan: összemosni, relativizálni egy bonyolult, szövevényes, közösségi vonatkozású és politikai leszámolásra hajazó visszaszolgáltatási ügyet és annak elítéltjét egy tisztán korrupciós üggyel, amilyen az Olosz Gergelyé, még a post-truth korszakában is kiüti a biztosítékot.



Így is nagyon súlyosan megtépázta a szövetséget a legutóbbi médiabotrány-sorozat; a győzelemként elkönyvelt decemberi választási eredmény talán egy utolsó nagy hórukk (négy év múlva megismételhetetlen) bravúrjának köszönhető; a bizalom eróziója azok számára is egyértelmű, akik közvetve vagy közvetlenül az RMDSZ-ben, -nek, az ahhoz köthető önkormányzatokban, intézményekben dolgoznak. Attól tartok, az önsorsrontásnak olyan mértéke ez tehát, amiből a 21. századi, legmodernebb romániai politikai szervezet titulusra törekvő szövetség kétséges, hogy talpra tud-e valaha egyáltalán állni. Sok embernek, akik korábban az RMDSZ-t támogatta, ez már tényleg az utolsó utáni csepp a pohárban.

Szóval, ezt nehéz lesz megmagyarázni.

Én nem is próbálkoznék vele. Mennyire üdítő lenne egyszer, csak egyszer, csak legalább most kiállni a nyilvánosság elé, és azt mondani: ezt elszúrtuk, bocsánatot kérünk, nem gondoltuk végig, visszavonjuk.